És nem csak benned.

Mintha minden túl lenne húzva.
Emberek robbannak, néha szavakkal, néha tettekkel.
Indulatok, amik nem most keletkeztek, csak eddig nem volt szabad kimondani őket.
Most viszont már nem férnek a testekbe.
Sem a kapcsolatokba, sem a közösségekbe, sem a világba, sem a hírekbe.
A társadalom olyan, mint egy túl szorosra zárt üveg.
Valaki elfelejtette kiengedni belőle a nyomást.
Ezért feszít. Ezért remeg. Ezért törik.
A világot működtető rendszerek: technikaiak, gazdaságiak, politikaiak most úgy viselkednek, mint az idegrendszer, amikor túlterhelik.
Először akadozik. Aztán hibát jelez.
Végül leáll vagy összeomlik.
Nem biztos, hogy rosszul működnek, lehet, hogy pont azt jelzik, hogy már nem bírják tovább fenntartani a látszatot.
Hogy elavult az alap, amin állnak.
Még forognak a fogaskerekek, belül már semmi sem kapcsolódik igazán.
Ez nem a világ vége.
Ez a világ működésének vége, ahogy eddig ismertük.