Hányszor szorítjuk ökölbe a lelkünket csak azért, hogy megkapjunk valamit, vagy ne veszítsünk el valakit. Egy barátot, egy szerelmet, egy munkát.
Közben újra meg újra megpróbáljuk meggyőzni a világot arról, hogy az a jó, amit mi akarunk, a másik a hibás, megmagyarázva, hogyan kellene lenni, tenni.
És észre sem vesszük, mennyire beszűkül a látásunk. Mennyire elveszünk a saját gondolataink kacifántos ösvényein, miközben a lehetőség ott áll előttünk.
A fordulat mindig akkor jön, amikor képesek vagyunk hátralépni. Az alázat nem gyengeség.
Amikor elengedjük azt, amit birtokolni akarunk, legyen az kapcsolat, pénz, hatalom, munka vagy akár a saját gyermekünk felett az irányítás. Amikor nem akarjuk ráerőltetni a másikra magunkat.
Amikor el tudjuk fogadni, hogy az, akihez/amihez görcsösen ragaszkodunk, az nélkülünk megy tovább.
Az ajándék az el-, megengedésben van. Nem az akarásban, hanem abban, hogy hagyod megtörténni az eseményeket.
Hálát adok az útért, amit megélhetek és amihez ti is hozzátartoztok.
Megtapasztaljuk magunkat, megértjük az összefüggéseket, emelkedünk.
A végtelen válik elérhetővé.
El tudod hinni, hogy a legnagyobb áldás, a boldogság éppen a semmiben rejlik?
~Dajbukát Ildikó
Spirit touch healing
Foto pinterest
