Mostanában mintha a testünk lenne a kert, ahol a régi gyökerek feltörnek a felszínre. Nyomást érzünk, feszültséget, forróságot, mint amikor a mag szétfeszíti a földet, hogy kibújhasson a fényre. Ez a változó rezgés nemcsak a jelenünket érinti, hanem a generációk óta cipelt és előző életekből hozott rétegeket is.
Van, hogy a test hirtelen kifárad, mintha azt mondaná: „Állj meg, most én dolgozom.” Van, hogy egy sérülés lassít le, mert pihenés közben könnyebb a kalibrálás. És van, hogy forróság jár át, mintha belülről égetné ki mindazt, ami már nem tartozik hozzánk.
Közben a környezetünk is aktív: félelmet, bizonytalanságot keltő, lekicsinylő szavak, gesztusok, támadások próbálnak kizökkenteni az utunkról. De mindez csak arra emlékeztet, hogy az ego világából a szív világába léptünk, bátran menjünk tovább!
Amikor összehangolódunk, nem a régi, egyenlőtlen rendszerek nyomása alatt élünk többé, hanem a Föld ritmusára hangolódva. A bolygó szívverése és a mi szívünk lassan egy ütemre dobban.
És közben észrevesszük: az álmaink egyre gyorsabban szövődnek valósággá. Amit tisztán, félelem nélkül hordozunk, az magától manifesztálódik.
Így válik a testünk a kapuvá, ahol a múlt árnyai kifolynak és a jövő fénye beszivárog. Minden fájdalom mögött egy új szirmunk készül nyílni.
~Dajbukát Ildikó
Spirit touch healing
Foto pinterest
