...én mindig rátok gondolok.

Az én válaszom inkább ez:
köszönöm, hogy vagytok.
Hogy megismerhettük egymást.
Ajándék, hogy az életem része vagytok.

Egykor mindannyian külön jártuk az utunkat és küzdöttünk egy szebb jövőért.
Sokszor úgy mentünk el egymás mellett, hogy észre sem vettük a másikat.
Talán túlságosan el voltunk foglalva a saját gondolatainkkal.
És igen, voltak, akik hozzánk csapódtak és csak addig maradtak, amíg hasznot reméltek.
Köszönöm nekik, hogy elmentek.

Mert így érkezhettetek meg ti.
És ti maradtatok.

Az emberiséget értelmetlen messziről megítélni.
Az emberiség nem elmélet.
Nem társadalmi elemzés.
Az emberiségben ott vagy te, én, mi, ti.

Találkozások.
Tekintetek, amelyek megértik egymást.
Szívdobbanások.
És épp ezért erősödött meg bennem újra az emberekbe vetett hit.

Miattatok.
És azért, amit egymásban felébresztünk.

Olyan ez, mint amikor az ember sok zárt ajtó után végre egy nyitotthoz ér.

Megérti, hogy elérte azt a helyet a világban, ahová meg kellett érkezni.
Együtt.

Dajbukát Ildikó
spiritenergy.hu
Fotó Pinterest