A szabadság nem ott kezdődik, hogy bármit megtehetek.
Hanem ott, hogy képes vagyok NEM beavatkozni.
Mert milyen könnyű azt mondani:
„Ne edd azt, mert nem egészséges!”
„Válj el, mert látszik, hogy boldogtalan vagy!”
„Állj ki magadért, mondd meg neki!”
Vagy: „Ne engedd, hogy még mindig a szülők irányítsák az életeteket!”
És lehet, hogy mindezt a legjobb szándékkal mondanám.
De attól még a másik útja nem lesz az enyém.
Az én igazságom nem biztos, hogy az ő idejében is igaz.
A szabadságban benne van az elfogadás, hogy a másik akkor nyitja ki a fülét és a szívét, amikor készen áll rá.
Lehet, hogy nem most teszi meg a lépést. Lehet, hogy nem úgy, ahogy én gondolom. Lehet, hogy csak évek, évtizedek múlva vagy egyáltalán nem.
És ezt elfogadom.
Nehéz néha figyelni, ha látod, hogy valaki szenved. Boldogtalan. Rokon, barát.
Hogy újra és újra ugyanabba a körbe lép bele.
De a saját döntéseinket senki nem spórolhatja meg helyettünk.
A felismerés, a változtatás mindig belül születik meg és amikor megszületik, annak ereje felszabadító.
A szabadság tehát nem csak önmagamra vontakozik.
Arról is szól, hogy szabadságot adok annak, akit szeretek, hogy lehessen az, aki most épp lenni tud.
Még akkor is, ha nem értek vele egyet.
Még akkor is, ha mást választ, mint amit én jobbnak látok.
A szabadságban van türelem. Van tisztelet. Csend.
És van bizalom abban, hogy mindenki pontosan akkor lép tovább, amikor annak ideje van.
Talán ez a legnagyobb kérdés:
tudunk-e szeretni anélkül, hogy irányítani akarnánk? Szabadon.
~Dajbukát Ildikó
Spirit touch healing
Fotó: Pinterest
