Napokig képesek vagyunk ugyanazon gondolkodni.
Ugyanazokat a mondatokat újra és újra végigpörgetni.
Mit kellett volna mondani. Mit kellett volna tenni. Mit fog lépni a másik. Mi lesz, ha…
Elolvassuk még egyszer az üzenetet. Visszaidézzük a beszélgetést. Próbáljuk összerakni a kirakóst, hátha most végre meglátjuk azt a részletet, ami eddig elkerülte a figyelmünket.
Észre sem vesszük, hogy ugyanazokat a köröket futjuk újra.
Az emberi elme különös. Minél görcsösebben akarunk valamit megérteni, annál inkább beszűkül a figyelmünk.
Csak azt látjuk, amitől meg akarunk szabadulni.
A lehetőségeket már nem.
Aztán...
Elmegyünk sétálni. Vezetünk. Bevásárolunk. Zuhanyozunk. Megisszuk a reggeli kávénkat.
És egyszer csak összeáll a kép.
Ugyanaz a helyzet. Ugyanazok a tények. Mégis egészen másként látjuk.
És megoldódik...
Engem kíváncsivá tesz valami.
Neked hol van az a hely, ahová egy nehéz nap után visszahúzódsz?
Egy erdei ösvény? A kert? A terasz? Az autó? A zuhany? Egy bögre kávé a csendben?
Hol talál rád újra a nyugalom?
~Dajbukát Ildikó
spiritenergy.hu
Fotó Pinterest
