Az önámítás fogsága
Ha többet dolgozol, akkor több pénz lesz ( megint ) és rendbe jön a házasság, ha folyamatosan mantrázod, hogy nem az utált tételt húzod a vizsgán, akkor nem fogod kihúzni, vagy fordítva: ha azt mondogatod, hogy jó tételt húzol, akkor úgy is lesz, ha nagyobb autót veszel, akkor ömlenek utánad a nők, vagy ha a márkajelzés ordít a szoknyán, akkor megjön az álompasi, ….
Végtelen a sor.
A közös bennük, hogy a félelem generálja mindet.
FÉLELEM szembesülni az érzéssel, hogy
nem sikerül(t).
Hogy elbuktál.
Rettegés a kudarctól.
Félelem a megsemmisüléstől.
Mert senkinek érzed magad.
Nem volt (ál)/ vagy elég.
Pedig te mindent megtettél:
Szétszeded magad, hogy házad, nyaralód legyen, külföldre, wellnessezni vidd a párod, milliókat ad/tál/sz neki, hogy boldoggá tedd. Főzöl, mosol, takarítasz, neveled a közös gyermekeket.
Bizonyítani akarsz….
Így aztán ragaszkodsz egy élethez, ami a külvilág felé azt mutatja, hogy minden rendben. Miközben te összetörve, magányos, kétségbeesett és frusztrált vagy.
Mert a szeretet helyett a félelmet választottad.
A TE VÁLASZTÁSOD volt. Senki mást nem hibáztathatsz érte. Mert nincs is hibás. Az utad volt, hogy most odaérj, ahol vagy.
Szeretetet vársz másoktól: hát szeresd magad!
Őszinteséget vársz másoktól: légy magaddal őszinte!
Változást akarsz: hát változz TE magad!
Sikert akarsz, éld a sikert!
Ki higgyen benned, ha te magad sem hiszel?
Meddig hitegeted magad és a környezeted?
Meddig hazudsz magadnak?
Tényleg nem fáj még eléggé?
Szembenézni önmagunkkal egy kicsit olyan, mint a mélységbe ugrani. Halál ugrás.
De ha bátor vagy, akkor tudd, hogy feltámad a régi – új éned. Mint a főnix madár.
És akkor fogod megérteni, hogy
sosem buktál el.
Hogy sikerült. Hogy mindig is itt volt a siker. Te vagy a siker. Úgy, ahogy vagy.
Megmutatom neked hogy, mit keresel. Hogy lásd és érezd.
Utána nem fogsz kételkedni.
