( Minden a maga idejében jön a felszínre )
A kertben a hóvirág már lehajtja a fejét.
Hosszan hirdette a tavasz közeledtét. Felébresztette a ködös álomból a tompa, szürke masszává és kemény röggé fagyott barna talajt, hogy dolga végeztével csendben elköszönjön. Ismeri a természet rendjét, és engedi, hogy az utána érkezők is kinyíljanak.
Minden a maga idejében jön elő a mélyből.
Így van ez az életünkben is.
Van, amikor hóvirágok vagyunk.
Előbújunk a megkeményedett rétegek közül, megtesszük, amiért jöttünk és jelenlétünkkel jelezzük: változás készül. Nem maradunk tovább, mint kell és nem kapaszkodunk az első szerepbe. Tudjuk, mikor jön el az ideje az indulásnak.
És van, amikor még a föld vagyunk.
Hallgatag, mozdulatlan, nehéz. Kívülről nem történik semmi, de belül már dolgozik az élet. Ott, a láthatatlan mélyben készül valami, ami egyszer majd áttöri a felszínt.
A természet sosem siet és nem marad le.
Nem hasonlítgat, nincs számonkérés, csak engedi, hogy ami megérett, felszínre jöjjön.
Néha ez csendesen történik, mint amikor a jég felenged, és egyszer csak újra illata lesz a földnek.
Máskor hirtelen: egy erősebb szél letöri a száraz ágakat, egy kiadós eső kimossa a régóta hordott port és a medréből kilépő víz új utat rajzol magának.
Semmi nem marad fenn pusztán attól, hogy sokáig így volt...
Nem azért, hogy elvegyen, hanem hogy helyet készítsen annak, ami élni akar.
Így van bennünk is.
Vannak változások, amelyek alig észrevehetőek és vannak, amelyek egyetlen nap alatt rendezik át, viszik el, amiről azt hittük, végleges.
De ami a miénk, az ezek után nem tűnik el, csak más módon marad meg.
Talán nekünk is ez a dolgunk.
Tudni, hogy ami most elköszön, az nem volt hiábavaló.
És hogy ami most születik, az nem késett el.
Most van itt az idő
~Dajbukát Ildikó
Spirit touch healing
Kérem az angol és német fordítását a szövegnek és a címkéket 3 nyelven, felsorolva, vesszővel elválasztva
