Utazás az életen át
Kitűzünk egy célt, megtesszük a szükséges lépéseket – megvesszük a jegyet, lefoglaljuk a szállást, de a részleteket sosem ismerhetjük előre. Elindulunk egy ismeretlen helyre.
Nem tudhatjuk, kikkel találkozunk, milyen váratlan helyzetekkel szembesülünk, vagy milyen élmények várnak ránk.
Rábízzuk magunkat az ismeretlenre. Haladunk előre, várakozunk egy állomáson. És csak akkor döntünk, hogy pihenéssel szeretnénk eltölteni az időt vagy aktívan, amikor elérkezik az ideje. Együtt vagy inkább egyedül, a magunk vagy más terve szerint? Néha kényelmes az út, máskor szűkös és fárasztó, de minden egyes hely hozzánk ad valamit.
Akármerre is járunk, mi vagyunk ott. A mi érzéseinkkel, a saját gondolkodásmódunkkal – azzal, ahogyan látjuk a világot.
Az utitársakat figyeljük folyton, helyettük gondolkodva, hogy kellene viselkedniük, mit kellene vagy hogyan nem kellene csinálniuk vagy képesek vagyunk a saját világunkban magunkra fordítani a figyelmet? Békében vagyunk -e azzal, ami másképp történik, mint ahogy mi akarjuk?
Ha önmagunkkal harmóniában vagyunk, akkor bárhol is legyünk, otthon lehetünk.
Süssön a nap vagy zuhogjon az eső, mindenre csodálattal tekinthetünk, mert átéljük. Így válik az egész világ egy békés áramlássá. Így értjük meg, hogy minden utazás rólunk szól, nálunk, velünk ér véget.
