A megfelelő időre várni
Emlékszem még, hogy régen, amikor álmodtam valamiről, legyen bármilyen projekt, a leghosszabb idő azzal ment el, hogy győzködtem magam, meg tudom csinálni. Az esélyeket mérlegeltem azelőtt, hogy megpróbáltam volna.
És sokszor ment füstbe terv azért, mert arra a következtetésre jutottam a kétségeim között, hogy a körülmények miatt nem fog sikerülni. Így bele se vágtam.
Hányszor kételkedsz magadban?
Ma már tudom, hogy ennél teljesebb, képesebb nem lehetsz. Már most is 100% vagy.
Mire vársz még? Mikor érzed majd elég jónak az időt ahhoz, hogy tényleg elkezdj élni?
Meddig kutatsz még, hogy közelebb kerülj a tökéleteshez, még egy elismerés, még egy „megfelelő” pillanat után?
A tökéletes időre hiába vársz. Épp azért nem jön, mert már itt van és már most minden adott, hogy az legyél, aki mindig is lenni akartál. Mert már az vagy. Tökéletes.
Nem kell megjavítanod magad. Nem kell „jobbá” válnod ahhoz, hogy méltó legyél a boldogságra, a szabadságra, a sikerre. Már most is elég vagy. Már most is mindez vagy.
Azt hiszed, majd egy nap felébredsz és minden kétség eltűnik?
Ha most elkezdesz élni – nem várva semmire, nem halogatva azt, ami igazán hív, akkor egy nap visszanézel, és rájössz: a gondolataid vontak kétségbe. Téged. A létezésed.
Húzd el a függönyt, hogy végre észrevedd a valóságot! Ez itt az élet. Ez itt a pillanat. És te már most is készen állsz.
Van hatalmas álmod?
Érzed a vágyat a szívedben?
Azért van ott, mert az a tiéd, meg tudod valósítani.
Kételkedsz?
Arra az elmének van szüksége, hogy kétségbe vonja a szív bizonyosságát.
Indulj!