Ha mindig csak adsz, észrevétlenül elfogysz.

Segiteni kell, amikor látod, hogy más szét van esve? Ha sokadjára is ugyanaz történik? Mikor engeded meg végre neki, hogy tanulhasson? Mi hajt, hogy a sajátod helyett más életében statisztálsz?
Ki irányítja a te életedet?
Talán épp egy rokon, aki minden pénzét alkoholra, cigire vagy éppen az ezredik függőségére költi. Mert „csak ez teszi boldoggá”. Nem tudja letenni. Sajnálja magát, gyűlöli a világot, mert az elbánt vele, te pedig jó testvérként vagy gyerekként már adod is neki a pénzt, talán vigyázol a gyerekeire, mert olyan állapotban van, hogy neki időre van szüksége, hogy helyrejöjjön.
Vagy telefonálgatsz, munkát keresel helyette.
A te időd. A te életed bérét adod olyannak, akit csak maga érdek- el.
Nem azért segítesz, mert mindig akarsz.
Érzed, hogy teher.
De mert szereted a másikat és úgy tanultad, ez a helyes, ez a dolgod, így automatikusan rohansz, félbehagyva a te dolgaidat.
És ezzel kialakul egy körforgás, ahol az egyik felnőtt csak panaszkodik, mert anélkül, hogy bármit tennie kellene, más megoldja a problémáit. Kifizetik helyette a számlákat, nehogy tönkre menjen, elintéznek ügyeket helyette, mert ő „nem tudja „.
Ez lett mindenkinek természetes.
Mert megszoktátok.
Mert te erős vagy.
Mások miatt annak kell lenned. ( Neked is kell a saját erőd )
Mert fontosak neked. ( Te mikor leszel végre fontos magadnak? )
Mert tiszta szívből szereted őket.
( Magadat mikor szereted végre? )
Észrevétlenül felvettél egy szerepet.
A segítőt. A megmentőt. A csendes hőst.
Fontos vagy valakinek. Talán korábban senki nem vett észre. Még a szüleid sem.
De mi van, ha már nem ugrasz, félredobva a szíved vágyát ( nincs pénzed utazni, mert szegény rokon elsőbbséget élvez), átírod a terveidet , alkalmazkodsz más mindig égető problémáihoz?
Mi van, ha nem kötelességed megmenteni senkit?
Cipelted más terhét éveken át. Érzed, hogy nem bírod tovább? Hogy elfáradtál?
Bátran tedd le! Mondj nemet! Elég volt.
Ez nem önzőség. Ettől nem leszel rossz. Ez gyógyulás. Mindenkinek.
Hogy ne csak báb legyél mások játszmáiban, hanem ember a saját történetedben.
Azáltal, hogy te mindig más életét akarod helyrehozni, a sajátodra nincs időd.
Elveszed a lehetőséget a másik embertől is, hogy felelősséget vállaljon a saját döntéseiért. Történjen bármi. Engedd felnőni!
Fölé helyezed magad.
Ő meg játssza a választott komfortos szerepet, az áldozatét.
Semmit sem kell csinálni, majd más a saját idejéből, energiájából, pénzéből megoldja.
Ez a más te vagy…
Elég, ha végre magad mellé állsz.
Nem vagy rossz, ha végre csak a te életed előadását rendezed és játszod.
Erre mindenki képes. Ha akarja.
Ugyanaz a színház.
Csak másik szerepet választasz.
Ideje másként élni.
Ideje kijönni a fényre.
Ideje magadat is szeretni.

~Dajbukát Ildikó
Spirit touch healing

Foto internet