Tudom, mit érzel. Széthasítja a fájdalom a szivet és kitépi az emberi hangot. Előbb arra gondolsz, bárcsak meghalnál, mert akkor nem éreznéd azt, amitől neked, a régen gondtalan, erős embernek artikulátlan ordítás hagyja el a torkát.
Eltűnik az élet csillogása a szemekből.
Te is meg akarsz szűnni létezni. Azt kérdezed a sorstól, miért nem téged választott?
Érthető a vegetálás is, mert túl akar élni az ember. Kell egy kapaszkodó. Mert nem akarod elfogadni a tényt, hogy valaki, akit szívből szerettél és aki feltételek nélkül szeretett, eltávozott. Ott rekedsz annak a történetnek a befejezésében. Minden értelmét vesztette. Hisz ennek nem lehet értelme.
Először vissza akarod kapni azt a régi életet, aztán minden mindegy lesz.
Kicsit vele haltál te is. De ha neki az életet választottad volna, mikor döntesz úgy, hogy feltámadsz és élsz? Hisz belőled lett, belőle lettél az, aki most vagy, vagyis benned, veled van ahogy a nevében is: a hozzád- tartozó. A fájdalomban és annak elengedésében, a megmásithatatlan elfogadásában van a feloldozás.
Miért az ő életét siratod? Az az ő élete. Neked itt van a tiéd.
Minden egyes társasjáték, amit most játszol, egy séta a tavaszi fák alatt vagy a szánkozás, a táncolva megtett lépteid, bármi, ami számodra örömet okoz, felébreszti azt a régi jó érzést.
Igen, sírni is fogsz, amikor újra a kezedbe veszed a régi dobozt, vagy ismét hógolyót formál a kezed. De mennyi el nem sírt könny gyűlt össze benned, amit a fagy után a szived melege a Föld mélyébe moshat.
Hogy találkozhattok ti ketten, ha az ő lelke könnyedén száll az örömmel teli szeretetben, te viszont még a gyász nehéz drapériáit és a harag láncát viseled?
Örülj vele, hisz téged választott egész életére! Tudta, hogy te képes vagy a vegetálás után megtalálni őt. Tartson bármennyi ideig. Ő bizott benned. Tudta, hogy te erős vagy. És én is tudom. Látom.
Látlak.
Eddig az életed másnak, az elmúlásnak adtad. Most vedd vissza, mert te még itt vagy! Itt van dolgod.
De hogyan? - kérdezed.
Már olyan régóta szürke a világ. Azt se tudom, hogyan kell.
Emlékezz!
Minden visszatartott csepp a sivatagot táplálja.
Azt már tudod, milyen az, amikor a világod virága elszárad. Ideje megismerned azt a részt, amikor a fény a könny áztatta földedet élettel tölti meg.
Csak öntözd meg végre gazdagon!
Az élet tör utat magának. Van, hogy a folyó mossa hosszú útján, olykor sziklák zuhannak a mélybe és szélesítik a medrét. De árad, míg eléri a célt.
~Dajbukát Ildikó
Spirit touch healing
Kép: Csontváry Magányos cédrus
