Egyre intenzívebb hatások érnek bennünket. Lassan már azt sem tudjuk, hogy hová kapkodjuk a fejünket.
Már nem lehet halogatni a döntést, már nem kerülhetjük ki, hogy a szemébe nézzünk a tükörképünknek. Már nem hazudhatunk magunknak.
Elég bátor vagy -e, hogy ( újra )érezd a fájdalmat, amitől meg akartad magad védeni ?
Elég erős vagy -e, hogy ne fordítsd el a fejed?
Elég őszinte vagy -e, hogy kimondjad: boldogtalan vagy?
Eléggé akarod -e a változást?
Vagy csak menekülsz tovább. Magad elől. Akit keresel. Cipelve a sorsod. Ami a kezedben van.
Ha nem vállalod fel a felelősséget, ha mindig magyarázatokat gyártasz a magad meggyőzésére, akkor még nem állsz készen.
Milyen mélységbe kell zuhanni ahhoz, hogy ne megérteni akard, hanem megérezni?
Én is tudom, mit jelent ez. Álltam ott, ahol te.
Életem legjobb döntése volt, mikor végre igent mondtam. Magamra. Az életre. Ami a döntés után kezdődik igazán.
Még sosem volt ennyire egyszerű átvenni az Isten, univerzum, sors ajándékait, mint most.
Itt vagyok, nyújtom a kezem, hogy rajtam keresztül elérjen téged mindaz, amit kértél.
Szóval álmodj olyan szineset, amilyet csak tudsz!
