Ma írt nekem egy kedves hölgy, aki anyukám cicáját magával vitte, amikor meghalt tíz éve.
Mici és ő mindenhová együtt költöztek. Amikor eszembe jutott, sosem az volt a kérdés, mi lehet vele, mert tudtam, hogy semmiben sem szenved hiányt. Törődés és szeretet jutott neki bőséggel.
Mici ma búcsút vett. 18 éves volt.
És ma, a saját fájdalma közepette, a választott anyukája rám gondolt.
Ennyi év után azért írt nekem, mert meg akarta köszönni, hogy Mici vele élhetett. Hogy hálás azért, mert amikor annak idején anyunál meglátták egymást, elindult a közös életük.
Azóta ezen gondolkodom.
Milyen szeretet képes arra, hogy a veszteség pillanatában is hálát érezzen?
Amikor éppen attól búcsúzol, akit szeretsz és a fájdalmad közepette eszedbe jut egy másik ember, akivel évek óta nem beszéltél. Csak azért, hogy elmondd neki:
Köszönöm, hogy találkoztunk és Mici hozzám kerülhetett.
Hinni akarunk a világban. Hinni akarunk az emberekben. A jóságban.
Aztán egy esemény bizonyítja, hogy van miben hinnünk. Egy ember, aki évekkel később is fontosnak érzi, hogy megírja: köszönöm, hogy ő velem élhetett.
És amikor egy cicagyerek elbúcsúzik, vele utazunk 18 évet az időben. Csendes jelenléte szivárvány híd életek múltja, jelene és útja között.
Vissza vitt azokhoz, akik akkor még itt voltak. Régi otthonokhoz. Régi önmagunkhoz.
Vissza egy naphoz, amikor anyu még élt. Amikor Mici ott volt nála. Amikor ők ketten meglátták egymást és még senki nem tudta, hogy abból a találkozásból közös élet lesz.
18 év.
Költözések, régi barátságok, búcsúk, hétköznapok.
Aztán eljön az a nap is, amikor a szeretet azt is jelenti, hogy nehéz döntést hozva megkönnyíted a másik távozását még akkor is, ha közben meghasad a szived.
( Köszönöm, hogy volt erőd és bátorságod hozzá. )
Talán a hála ott kezdődik, amikor a veszteség fájdalmában is tudjuk: nemcsak elveszítettünk valakit. Előtte megkaptuk őt az élettől.
Ma egy 18 éves macskagyerek ment el.
És ennyi távol töltött év csendje után épp a búcsú egy hófehér cicától emlékeztetett megint, hogy a távozással a szeretet nem ér véget, folyamatosan velünk van.
Ég veled, Mici, gyönyörű kislány!
Ég és föld között,
Dajbukát Ildikó
