Reggel ünnepi hangulatban indultam el az új iroda felé. A költözésnek mindig van egy sajátos érzése: valami lezárul, valami megnyílik.
Ahogy a hajnali párát lehelő rétek és erdők között vezettem, egyszer csak elindult bennem olyan jelenetek pontos, részletes lejátszódása, amelyeknél fizikailag nem voltam jelen, mégis érintett voltam bennük.
Láttam és hallottam ( telefon ) beszélgetéseket, egyezségeket, sietős mozdulatokat.
Nem volt benne semmi meglepő: így zajlanak ezek a háttér-jelenetek. És a távollétem soha nem akadálya annak, hogy lássam, tudjam, mi történik.
Mire megérkeztem, a belső film már mindent elmondott. Tudtam, mi vár rám, hogy a választás lehetősége elvétetett. És amikor beléptem az új irodába, minden pont úgy állt, ahogy végigfutott bennem útközben: elfoglalt tekintetek, feszes csend és a befejezett cselek/edetek energiája.
Várt a szék. A „maradék”. A hatalmas vitrin előtti, fényben úszó hely, amelyet minden arra járó lát. A világos pont, amiről más lemondott, ott hagyott, talán mert túl nyitott, túl látható, túl őszinte.
Leültem. És ahogy néztem az impozáns villákat a domboldalon, az elém táruló világot, rám mosolygott egy, a járdán sétáló férfi, megértettem valamit.
A háttér mindig biztonságosnak tűnik annak, aki hozzászokott ahhoz, hogy ott legyen. Hogy a csendből működjön, a színfalak mögül figyeljen, helyet adjon, visszalépjen, másokat előre engedjen.
De ebből az új térből nézve a korábban gondolt sarok már csak egy szürke üregnek látszott, ahonnét csak apró részletek láthatók a világból. Csak megszokás.
Nem kell tudni, hogyan történik. A körülmények úgy rendeződnek, hogy oda kerülj, ahol valóban dolgod van. Még azok a mozdulatok is, amelyek ( látszólag ) ellened születnek, valójában érkezést készítenek elő. A tiédet . A szándékot az univerzum mindig pontosan érzékeli, ahogy a szavakat vagy a magyarázatokat és a csendet is.
Ott ültem a fényben és egyszerű, békés öröm töltött el. Nem azért kerültem oda, mert kiharcoltam, mert játszmát játszottam, vagy mert át akartam lépni máson. Titkos szövetséget sem kellett kötnöm hozzá. Hanem mert megérkeztem. A számomra fenntartott helyre.
Veled is ez történik.
És éppen azok teszik lehetővé akarattal vagy akaratukon kívül, akik csak saját érdekeiket nézik.
Hálás vagyok. Mert magamtól megint átadtam volna a fényt.
~Dajbukát Ildikó
Spirit touch healing
Kép Pinterest
