Az őszinte bátorság az ébredés pillanata
Egy igazság, válasz a sok közül, kedves kérdező
A LÉTEZÉS nem azonos a vegetálással, a funkcionálással. Ez utóbbit a félelem, a rendszerek, mint az elvárások, kötelességek táplálják. A fejünk által összeállított program.
Ahogy az is a fej programja, hogy a kétségbeesést és a dühöt használva megint elidegenit minket magunktól: Vagyis: „próbálok… mutatkozni”, „aszerint viselkedni…”
Csak a régi sémát viszi a fej, aszerint viselkedik
Miért lenne röhejes? Hatalmas bátorság kellett ahhoz, hogy ezt leírja.
Miért volna siralmas? Őszinte volt és bízott, hogy választ kap arra, ami jelenleg önben zajlik.
Kívülről nézi már magát!!
Nem kattant be. Dehogy. Csak keres valamit. Amit úgy GONDOL, hogy a „szerekkel „megint átélhet. Ami meg is történik. Miért? Mert „végre” elcsendesedik a fej. Mert olyankor könnyedén lebeg és megszűnik az üresség, a magányosság. De utána még nagyobb hiányt ÉREZ.
Az igazság az, hogy az a lebegő állapot amit keres, az mindenféle eszköz, „anyag”, meditáció nélkül a rendelkezésünkre áll. Épp ezt a megtapasztalást választottuk mi emberek. 8 milliárdan. Hogy ezen a fizikai síkon ( testben ), a lélek hangját követve újra érezzük a szellemi lényünket. Ezáltal helyreáll az egyensúly.
Mi van, ha nem valaki más próbál lenni, hanem csak az az ember, aki önmaga?
Épp elég. Pont úgy tökéletes.
Szeretettel: ILDIkO
