Amikor valaki kitölti a földi idejét, nem egyszerűen elmegy vagy megszűnik.
Az élet utolsó pillanata nem lezárás,
hanem teljesség.
A végtelen szeretet egy utolsó, sűrű,
emberi testben elférő alakja.
Ott voltam anyukám mellett, amikor átlépett.
És amikor a lelke elhagyta a testét,
egy óriási erejű ütést éreztem.
Olyan volt, mintha valami előttem robbant volna fel és a lökéshullám nekem csapódott volna.
Ami addig emberi formában tartotta magát, kilépett minden határon túl.
A lélekcsillag lerakta a törékeny test korlátait és azzá vált, ami mindig is volt: szabaddá.
A távozó ember elcsendesedik, de az, ami benne élt, tovább mozdul. Tovább létezik, tovább vibrál a mindenségben.
Amikor elengedjük a földi terheket, a testet, a vágyott nyugalom és a szeretet
kisimítja a ráncokat és a gyötrelem lenyomatait, az arc pedig a megtalált békesség kortalan fényét ölti magára, amilyet az ember akkor visel, amikor hazaérkezik.
Azok, akiket ma már nem látunk,
visszatértek oda, ahonnét egykor megszülettek. Hogy emlékeztessenek és hogy emlékezzünk. Arra, hogy a találkozásunk egyedi és különleges volt, soha meg nem ismételhető, ugyanakkor egyek vagyunk és egymásra találunk most is a mindent összekötő szeretetben.
~Dajbukát Ildikó
Spirit touch healing
Foto Pinterest
