Az élet olyan, mint egy hegyvidéki út, amelyet gyakran takar a felhő, a pára és a hó. Olykor úgy érzed, hogy eltévedtél, hogy a világ körülötted homályos és bizonytalan, és mintha minden erőd a küzdelemre fordítódna, miközben semmi sem látszik tisztán. Az orkán szelével és a kavargó körülményekkel szemben úgy tűnik, hogy nem irányítasz semmit, hogy a lift, amely visz téged, hol megáll, hol megint elindul, kiszolgáltatva minden külső erőnek. De a legnagyobb viharban, a legnehezebb pillanatokban is, amikor úgy érzed, hogy minden elveszett, a célod felé haladsz. Az érzés, hogy nincs kontroll, hogy nincs biztonság, egy mélyebb bizalomra tanít téged. Higgy abban, hogy még a legzűrzavarosabb pillanatokban is, az élet visz előre, és bár a jövő homályban marad, egyszer csak ott találod magad a célban. Tarts ki, még akkor is, amikor a félelem megpróbál megállítani, mert a lélek útja mindig a megfelelő irányba vezet! A félelem, a bizonytalanság, mind része az útnak – de a lényeg, hogy végül célba érsz.