A zivatar áldása
Megtanítottak rá, hogy ha fáj valami, nem szabad sírni. Azt mondták, erősnek kell lenni, nem szabad kimutatni a gyengeséget. Talán te is így nőttél fel: hogy a könnyeid, az érzéseid valahol el kell rejteni, mintha szégyellni kellene őket.
De miért is hazudnál önmagadnak?
Miért ne élnéd meg őszintén a pillanatot – akkor is, ha az éppen fájdalmas, ha most azt érzed? Nem gyengeség sírni, nem gyengeség sebezhetőnek lenni.
A titok nem az, hogy elfojtjuk, ami fáj, hanem hogy megengedjük magunknak, hogy bőrig ázzunk az érzések pillanatában. Hogy átengedjük magunkon a fájdalmat, és hagyjuk, hogy elmúljon, mint az átmenő vihar. Mert ezek a viharok tisztítják meg az égboltot is, hogy a nap újra ragyoghasson.
Engedd meg magadnak, hogy mindent érezz! Az igazi szabadság ott kezdődik, amikor önmagunk előtt már nem rejtőzünk el.
Gyere ki az esőbe velem! A szavaim szélvédő menedékként hajolnak föléd.
Ez nem gyengeség, hanem bizalom.
Végtelen szeretettel: ILDIkO
Foto pinterest
