A szikla állni tanít. Szilárdan, mozdulatlanul, időtlen türelemmel.
A virág nyílni tanít. Megmutatni önmagad akkor is, ha múlandó vagy.
A fa gyökerezni tanít. Növekedni, de közben a mélységre támaszkodni, ahová más nem lát.
A felhő engedni tanít. Formát váltani, tovább suhanni, nem ragaszkodni.
Az eső tisztítani tanít. Hullani, adni, életet fakasztani, aztán eltűnni.
A nap ragyogni tanít. Feltétel nélkül melegíteni, akkor is, ha nem köszöni meg senki.
A vihar felszabadítani tanít. Tombolni, tisztítani és utat nyitni a csendnek.
A csillagok emlékezni tanítanak. Arra, honnan jöttél és hogy a sötétben milliók fénye együtt világít.
A folyó áramlani tanít. Nem küzdeni, hanem engedi, hogy az élet vigyen és mégis célhoz érsz.
A rét létezni tanít. Nem akar lenni semmi más, csak az, ami.
A madarak bízni tanítanak. Elrugaszkodni, repülni és tudni, hogy a szél is veled van.
A pillangók változni tanítanak. Elengedni a régit, könnyedén magasra szállni a fényben.
Minden tanít, ha megtanulunk látni a szemünkön túl.
Ha nem csak rohanunk, hanem megállunk és figyelünk.
Mert Isten ott is szól, ahol a szél susog, a fény átragyog és a csend megtelik élettel.
A Teremtő mindenütt jelen van. Minden rezdülésben ott a szeretet tanítása.
