Vannak pillanatok, amikor a múlt hirtelen rád zuhan.
Nem csendesen, hanem erővel, fájdalommal, dühvel, csalódással.
Átélted, hogy elvettek tőled mindent, ami fontos volt.
Amiért szívedet, életedet adtad?… De már nem a tiéd.
Tiéd volt valaha is?
Talán most érted meg, mit vesztettél el.
Magadat.
Bíztál. Túl tisztán, túl mélyen hittél egy igazságban.
És most ott állsz… a felismerés súlyával.
Lehet, hogy nem nyertél a világ játszmájában, mert nem játszottál.
Te csak tiszta önmagad adtad.
Éreztél. Hittél. És ebbe belehaltál.
Ez a te igazságod. És ez nem vereség.
Ez a szív története.
Veszteségének elfogadása maga a szeretet.
Itt nem kell küzdeni, ide nem kell fegyver.
Mert nem kifelé, befelé figyelsz.
Nem harcolni mész, hanem meglátni, mi zajlik benned.
Gyászolni, azt, amit a mélyben találsz.
Elismerni, hogy tehetetlen voltál.
És megengedni, hogy ez ne gyengítsen, mert nagyon is emberi.
Az önmarcangolás helyett újra egyesülhetsz azzal a részeddel,
amit eddig elutasítottál, mert túlságosan fájt.
És amikor ez megtörténik…
valami kisimul , nyugalomra lel benned. Csendesen. Finoman. Igazán.
Békét kötsz magaddal, az élettel.
Nem a múlt fog már betölteni, hanem a jelen ereje.
A hited. A bizalmad.
Az, amit az érző szív felismer.
Ez a szeretet.
Nem küzd. Nem akar bizonyítani. Könnyű.
Csak van. Benned. Veled. Érted.
Ahogy a napfény: melegít és fényt visz a sötétbe.
Merni újra megnyitni a szívünket és érezni: az ember legnagyobb vizsgája.
Dajbukát Ildikó
Spirit touch healing – a szellem gyógyító érintése
