Az olvadt jég mázsás sármasszát kent a cipőkre. A szántó csúszós barázdáin haladtunk, fárasztó, járatlan úton, de fel sem merült senkiben, hogy visszaforduljon.
A bokrok, cserjék átláthatatlan keszekuszasága távol tartotta az embert. Csak a vadászkutyák vetették be magukat a színtelen, kihaltnak tűnő bozótba, ösztöneikre bízva magukat.
Kitartásuk szajkók, fácánok, nyulak és
kacsák tucatjait zavarta fel, melyek végig – bár a szemek elől eltakarva – de ott voltak
A LÁTHATÓ FELSZÍN ALATT ÉLET REJTŐZIK
Az év ragyogó napsütéssel búcsúzott.
